A fagott szerepe fúvósötösben, 2

A fagott szerepe fúvósötösben

Hogyan illeszkedjünk a többi hangszer hangzásához: vibrato, hangszín, artikuláció.

Terry B. Ewell és a Quintigre (A Towson egyetem tanári fúvósötöse)

Digitális Fagott Professzor #82

Fordította: Novák Valéria.

<zene: Nielsen Quintet, első tétel>

Üdvözöllek a fúvósötösben való fagottozásról szóló videóban. Terry Ewell vagyok, és ez a sorozat második videója. Ebben, a fagott egyedi szerepét fogjuk megvizsgálni a fúvósötösben. Először is, a fagott az öt hangszer közül a legmélyebb hangzású, és ezért általában a basszust játssza az együttesben. Ez egy nagyon fontos funkcionális szerep. De ezen kívül, és erre szeretnék a videóban koncentrálni, a fagott kicsit olyan mint egy kaméleon. Egyedülálló módon tud beleolvadni a többi hangszer hangzásába, amire a többiek nem képesek. Ebben a videóban arról beszélek majd, hogyan lehet ezt a képességet fejleszteni; a vibrato, hangszín és artikuláció terén.

Mondhatnánk, hogy a fagott és az oboa alkotják a hangszerelés többségét egy fúvósötösben, hiszen az együttesben két duplanádas hangszer van, egy szimplanádas, a klarinét, egy nád nélküli, a fuvola és egy rézfúvós, a kürt. Bizonyos értelemben a fagott a többségbe tartozik. Azonban az oboa annyira egyedi hangzású, hogy nem feltétlenül olvad bele a többi hangszer hangjába. A fagott viszont képes hasonulni az oboához, és tudunk a fagotton olyan dolgokat játszani, amelyekkel a fuvolával, illetve mindkét magas fúvóssal összehangolódhatsz. Olyan technikák is léteznek, amelyekkel a klarinéthoz vagy a kürthöz alkalmazkodhatsz.

A legfontosabb dolog, ha a klarinéttal vagy a kürttel akarsz összeolvadni, hogy ezek általában vibrato nélkül szólnak. Tehát, ha játékosként közelebb akarsz kerülni az ő hangzásukhoz, akkor vibrato nélkül kell játszanod, vagy a vibratódat minimálisra kell csökkentened. Például nézzük a második tétel elejét a klarinéttal. Ebben az esetben háttérben vagyok a klarinéttal szemben; az övé a vezető szerep. Szándékosan nagyon kevés vibratóval játszom, ha egyáltalán, hogy illeszkedjek a hangzásához.

<zene: Nielsen Quintet, II.>

Az 1. variációban jól megfigyelheted, hogy hogyan próbálok alkalmazkodni a kürthöz. A vibratómat minimálisra csökkentem, hogy a kürt hangszínéhez igazodjak. Íme az 1. variáció.

<zene: Nielsen Quintet, III, Variation 1>

5. De túl is megyek azon, hogy csak a vibrátó mellőzésével próbálok a kürthöz hasonlítani, és a hangszínt is próbálom hozzá igazítani.
Ezáltal a lehető legsötétebb hangzást igyekszem elérni a fagotton – hogy ne legyen túlságosan nádhangú –, hanem teljes és gazdag maradjon.
Más hangszerekhez úgy tudsz alkalmazkodni, hogy a szádban a magánhangzót változtatod. A kürttel való játékhoz a sötétebb „á” magánhangzót használom; ha világosabb hangot akarok, akkor az „í” hangzót választom.
Ez nem azt jelenti, hogy kimondod ezeket a magánhangzókat, hanem hogy a nyelv helyzetét változtatod.
Az „í” magánhangzót akkor használom, amikor a magas fafúvósokhoz – fuvolához és oboához – szeretnék alkalmazkodni.

6. Ezenkívül a szájtartásomon is változtatásokat végzek. Szeretném felhívni a figyelmedet egy általam írt cikkre, amely sokkal részletesebben foglalkozik ezzel.
A könyv címe: Celebrating Double Reeds, amelyet az International Double Reed Society adott ki.
Nagyon ajánlom ezt a könyvet, én szerkesztőként dolgoztam rajta, és néhány cikk szerzője is voltam.
A cikk, amelyre hivatkozni szeretnék, a fagottra vonatkozó szájtartással foglalkozik.
Például ebben szerepel egy ábra, amely bemutatja a fagott nádját és az ajkak pozícióit.
Most nincs időm teljes részletességgel elmagyarázni mindent, de hadd mutassam meg röviden.
Tegyük fel, hogy itt van a fagott nádad – képzeld el, hogy ez a szád.
Minél közelebb helyezed az ajkaidat a dróthoz, annál több nád kerül a szádba, és ennek megfelelően annál nagyobb lesz a nád rezgése.

7. Ha azt szeretnéd, hogy a hangod minél nádszerűbb és gazdagabb legyen, akkor a szádat közelebb kell vinned a dróthoz.
Ha viszont visszahúzod az ajkaidat, az jobban tompítja a nád végét, ezáltal valamivel sötétebb hangszín jön létre, ami nem annyira élénk.
A szájtartás változtatása nagyon hasznos lehet különböző dinamikai játékhoz,
de én főként arra használom, hogy más hangszerekhez igazodjak.

8. Például az oboista a mi együttesünkben nagyon zengő, élénk hangon játszik, ezért amikor vele akarok összeolvadni, akkor egy kicsit több nádat teszek a számba, hogy hozzá igazodjak.
Amikor viszont a kürthöz akarok hasonlítani, akkor kevésbé fás hangzást szeretnék, így kissé visszahúzom a számat, és „á” magánhangzóra váltok, hogy amennyire csak lehet sötét hangzást érjek el, a kürthöz hasonlóan.
Mindezt azért teszem, hogy a kürttel összhangban tudjak játszani.

9. A fagott nádjának hangszínbeli változtatásai mellett az artikulációmat is módosítom.
Fagotton nagyon könnyű gyors artikulációt végezni, éles, határozott hangindítással.
De amikor kürttel játszom együtt, akkor az artikulációmat is hozzá kell igazítanom.
Szeretném megköszönni a kvintettbeli kollégáimnak, hogy segítettek újra felfedezni ezt, és tovább dolgozhattam rajta a Nielsen Kvintett keretén belül.
Hadd mutassak egy példát, ahol a kvintett segítségével rájöttem, hogy hogyan hangoljam össze jobban az artikulációt a kürttel. Ez a harmadik tétel nyitányában hallható.

10. Ha a fagott nádját a nyelveddel pontosan középen ütöd meg, akkor nagyon hegyes hangindítást kapsz – ez igazán duplanádszerű hangot eredményez.
Én azt tapasztaltam, hogy ha kissé oldalra, a nád sarkába tolod az nyelvedet, akkor puhább, kerekebb hangindítást érhetsz el.
Ez jobban illeszkedik a kürt hangzásához.
Nézzük meg, hogy sikerült-e ez a harmadik tétel elején – a hangszín és a hangindítás szempontjából.
<zene: Nielsen Kvintett, III. tétel, nyitány>

11. Remélem, hallod, hogy tényleg igyekeztem puhábbá tenni a hangzást, és megfelelően módosítani rajta.
Ha igazán ütőhangszer-szerű artikulációt szeretnél a fagotton, akkor nyugodtan indíts középen.
Ez néha kifejezetten hatékony az alsó regiszterben, amikor ki szeretnél emelni egy-egy hangot, és karakteres artikulációra van szükség.

12. És itt egy példa a hangszínváltoztatásra: a 6. variációban világosabb hangzást alkalmazok, hogy a fuvolához igazodjak.
<zene: Nielsen Kvintett, III. tétel, 6. variáció>
<zene: Nielsen Kvintett, I. tétel>