Megjegyzések Weber Andante és Magyar Rondo című művéhez
2. Andante 


Megjegyzések Weber Andante és Magyar Rondo című művéhez,
2. Andante
Írta: Terry B. Ewell
Részletek az 1984-es televíziós közvetítésből a Seattle Ifjúsági Szimfonikus Zenekarral;
karmester Vilem Sokol. BDP#190. www.2reed.net/bdp. Novák Valéria, Fordítás.


1. Üdvözöllek, Terry Ewell vagyok. Ez a videó Weber Andante és Magyar Rondo-jának Andante részéről szól.

2. Az előző videóban említettem a Rondo magyar ritmikai vonásait. Az Andante-ban kifejezett magyar elemek azonban egészen mások. A Lombard ritmus (rövid-hosszú), a második ütemben kezdi a dallamot, és sokszor megismétlődik. A tétel ezen részei a Sicilianara utalnak, amely egy 6/8-os tánc, pontozott nyolcad, tizenhatod és nyolcad ritmusokkal.

3. Láthatod ezt a ritmust a harmadik és az ötödik ütemben. Egyik ritmikai eszköz sem köthető kizárólagosan a magyar vagy roma stílushoz, azonban megalapozzák a hangulatát annak, hogy ez a kompozíció el fog térni a tipikus általános gyakorlat szerinti zeneszerzéstől. Az Andante egzotikussága vagy „mássága” legmeggyőzőbben a súlytalan hangokra eső ritmikai és disszonáns nyomatékokkal van átadva. Figyeld meg az elején, hogy Weber a Lombard ritmusok súlytalan helyeire eső részeire helyezi a hangsúlyokat. Ezek a ritmusok a második és negyedik ütemben találhatók, majd később is megjelennek a kompozícióban. Ezenkívül a disszonanciák elhelyezése gyakran elkerüli az erős metrikus helyeket.

4. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről Dr. Melissa Kritzer elemzésének segítségével, amely disszertációja 76. oldalán található.

5. Az én jelöléseim pirosak az 5. példában. Bizonyos esetekben Weber dallambeli disszonanciái a hagyományos gyakorlathoz igazodnak, míg más esetekben a disszonanciák az egzotikum kifejezői, előhívják a kompozíció magyar vonásait. Bekarikáztam az összes disszonáns hangot, vagyis azokat a hangokat, amelyek nem illeszkednek a kíséretben megadott harmóniákhoz. A 3., 5. és 7. ütemben a Siciliana ritmus átmenőhangjai nem szokatlanok. A 7. ütem nagy ugrása csak egy oktáv eltolódás. A dallam szokatlan vonásai azonban a 4. ütemben kezdődnek. Weber nemcsak az ütem gyenge részeit hangsúlyozza ki, hanem disszonanciákat is helyez ezekre a hangokra. További kiemelt súlytalan disszonanciák találhatók a 9. ütem végén és a 14. ütem közepén lévő anticipációkban.

6. A 12. ütem egy ideiglenes enyhülést ad, és itt ütésre adok hangsúlyokat. Az ütésen súlyos előke található, majd a következő ütést ugyanolyan hangsúlyokkal és kötéssel játszom. A Siciliana ritmus és a 12. ütemben található hagyományos disszonancia használatán kívül fontos a hallgatóságnak átadni ezen disszonanciák szokásos elhelyezését.

7. A 15. ütemben található egyvonalas Desz (5. példa) egy Nápolyi szext akkord fölött szerepel. Technikailag ez a Db konszonáns a Nápolyi szexttel. Azonban a hang annyira szokatlan és feltűnő azon a ponton a harmóniában, hogy újra bekarikáztam a hangot, jelezve, hogy hangsúly nem ütésre esik. Bár az elemzésem eltér Dr. Kritzerétől, ez semmilyen módon nem kisebbíti az általa végzett kiváló kutatást. Egyetértek azzal a megfigyelésével, hogy a disszonanciák többsége stratégiailag súlytalan hangokra van elhelyezve ebben a témában, hogy fokozzák a dallam egzotikus és váratlan jellegét.

8. Weber hipermetrumot mutat be ebben a dallamban. A hipermetrum több ütem egyesítése egy nagyobb egységbe. A kék zárójelek azt jelzik, hogy két 6/8 ütem össze van vonva; az első ütem Lombard, a második Siciliana ritmussal. Ha a dallamot (1-13. ütem) két 6/8-os ütem helyett 12/8-ban játszod, az segíti a kifejezést. Így minden két ütem egy enyhe crescendo-t és decrescendo-t tartalmaz, amelynek csúcspontja a második ütem első ütésére esik.

9. A 14. ütem előkészítése megszakítja az előző mintát, és egy négy ütemes frázisként jelenik meg. Hozzáadtam a kötéseket az ábrához, hogy fokozzam a dallam kifejezését, és több nyomatékot adjak a hangsúlyoknak. Kötés helyett az is hangsúlyosabbá teheti a hangokat, ha külön megütöd őket. A 7. és 9. ütem első ütését nyelvvel indítom meg, hogy növeljem ezeknek a hangoknak a pontosságát. A 12. ütemben az ütés előkéjétőltől kötök, és megismétlem ugyanezt a gesztust a következő ütemben, egyvonalas D-től egyvonalas C-ig.

10. Az Andante tétel variációs formában van, a téma négyféleképpen jelenik meg. A 2. és 4. előadásban, a 22. és 60. ütemtől kezdve, a fagott kísérő szerepet játszik, és a gyors hangokat a vonósok által adott dallamhoz kell igazítani. Ne feledd követni a hipermetrikus kifejezést a dallamban, amelyet korábban már említettem.

11. Az alsó regiszter artikulációja trükkös lehet ebben a tételben.

12. Ez még nagyobb probléma a Weber versenyműben.

13. Mindkettő kulcsa, hogy ugyanazt a légoszlopot és szájtartást használd az artikulált hangokhoz, mint amit kötött hangoknál használnál. Például, a 28. ütemben először gyakoroljuk ezt a részt kötve. Figyelj oda a szájtartásodra és a légáramra.

14. Ne ugráljon a szád, inkább tartsd stabilan, mintha kötve játszanád. Tegyél úgy, mintha a mély hangokat alacsonyabban akarnád játszani. Például, a nagy C esetében tegyél úgy, mintha alsó A-t akarnál játszani. Ez lejjebb viszi a hangmagasságot, és segít a levegővezetésben is. Most, csak finoman érintsd a nyelved a nádhoz, és adj hozzá könnyed nyelvindítást az artikulációhoz. A könnyed nyelvvel elég röviden fog hangzani, és az alacsonyabb hangok felé való intonálással segítesz a hangmagasság lent tartásában.

15. Zenei kontrasztot hozok létre a 39. és 55. ütemek közötti részen, ahhoz hasonlóan, amit a 9. ütem felvezetésében tettem, és folytattam a 13. ütemig. Itt hosszabb és líraibb hangokra van szükség. Figyeld meg, hogy Weber nem alkalmazott annyi hangsúly jelet, és az 50. ütemben a hangsúlyok inkább kifejező előkék, mint váratlan egzotikus hangok. Itt van egy rész ebből a szakaszból. A harmadik videó a Rondo jellemzőit fogja bemutatni, ez a tétel energikus befejezést ad a kompozíciónak. Köszönöm.


Szerzői jog © 2016 Terry B. Ewell. Minden jog fenntartva.